A klip a My Bloody Valentine nevű ír, shoegaze stílben nyomuló zenekar You Made Me Realize című remeklése 1988-ból. Ez pedig egy szintúgy idevágó, roppantmód találó vicc:
- Miért olyan nehéz egy nő számára érzékeny, odafigyelő és szép férfiakat találni?
- Mert már mindegyiknek van fiúja.
Vasárnap délután valami hasonlót írtam volna erről a rendezvényről:
Jó, hogy vége a kilencvenes éveknek – Folkfree, Bauchklang, Freestylers és Dub Pistols Szombathelyen
Alig van nagyobb és folyamatosabb flash, mint alulról súrolni a második ikszet és az éppen aktuális zenékre szétcsapni az agysejtek között. Tíz éve ezekre a nevekre és zenékre bárki hazánkfia és -lánya magába pattintott volna legalább két serkentő bogyót és még hetekre rá is ezt újságolta volna szerteszét. Csakhogy „az idő vasfoga” valójában platinából van. Kritika és galéria, kettő az egyben.
„A Folkfree 2003 őszén alakult Hajas Gábor ötlete alapján, aki céljaként azt tűzte ki, hogy a magyar népzenei értékeket mai hangszerelésben, de a zenei örökséget tiszteletben tartva tárja a közönség elé” – ekként a hivatalos mézesmadzag. És mint ilyen, jellemző módon hazugság persze, a sekélyességben csak a soullal és a countryval vetekedő worldmusic szokta emígyen összelopakodni a magáét. Mindegy neki, hogy honnan az a mi, csak legyen elég egzotikus, szokatlan hangzású, amit a jobb körökben az ezredforduló óta idejétmúlt drum & bass meg breakbeat hangzás majd miszlikbe aprít. A gyorséttermek is előemésztett elemekből pakolják össze a Big Mac-et.
Már a cím is olyan, hogy aki a célközönség volna vagy aki a célközönség, az a belénevelt reflexből retten vissza, hogy maradi, csőlátókorű és menthetetlenül múltba feledkezőnek tituláltatik. Sokadszorra is be kell látnom, hogy az ún. jobboldali médiaorgánumok nem értenek a kultúrához. Az írás második fele rendben van (ha hosszabb kifejtést is igényelne), az első része viszont puszta prekoncepció. Mondom ezt úgy, hogy ugyan ismerem és szeretem a debütöt, jó volna meghallgatnom a második albumot is.
Nem mellékesen, a cikket a Két Medvéhez címzett kocsmában olvastam ma, ahol a belső teremből a Lord a Vándor című dala csapott felém, midőn a folyvást nyitott fotocellás ajtón innen a valamelyik szombathelyi rádió is belekezdett ugyanabba a dalba. Nincs kegyelem, mondá hajdanán Karády Katalin.
Puszta kíváncsiságból, hogy egy ilyen szép kollekció mennyire pörgeti föl a blogom látogatottságát.
Amateur Porn, Anal Porn, Anime Porn, Asian Porn, Ass Porn, Babe Porn, Beach Porn, BDSM Porn, Beautiful Porn, Bikini Porn, Bizarre Porn, Black and Ebony, Blonde Porn, Blowjob Porn, Brunettes, Celebrities, Cheerleaders, Chubby Chicks, Close-ups, Cops, Creampie, Cumshot Porn, Dildo Fun, Fenék Tibi, Fetish Porn, FFM Porn, Finger/Fist, Gangbangs, Gay Porn, Grannies Porn, Hairy Chicks, Hardcore Porn, Housewifes, Interracial, Indian Porn, Japanese Porn, Latinas, Leg Porn, Lesbians, Lingerie Porn, Live Webcams, Will Ferrell, Machines, Masturbation, Maids & Kitchen, Mature Ladies, Nipples, Nurse Porn, Office Porn, Oral Porn, Outdoor Porn, Panty Porn, Pee Porn, Penis Porn, Petite Porn, Pornstars, Public Porn, Pussy Porn, Redheads, Schoolgirls, Smoking, Shower Porn, Shemale Porn, Spy Porn, Stockings, Teen Porn, Tit Porn, Upskirt Shots, Young Porn, Pornó, Pina, Picsa, Fasz, Segg, Ánusz, Buzi, Buzeráns, Dugás, Baszás, Szex, Sex, Anál, Orál, Petting, Csisztu Zsuzsa, Michelle Wilde, Monica Bellucci, Baló György, Tera Bond, Judy Nero, Scarlett Johansson, Jenna Jameson, Julija Timosenko, Adrianna Russo, Monique Covet, Nkuya Sonia, Adriana Faust, Aiden Starr, Ava Knight, Briana Banks...
Rajtakapás
Meghívhatlak valamire?
Bukó van. Lefelé. Morzsa és Padlizsán észrevette a nagy osongatásomat, hogy barátságos macskaarcokra vadászom megörökítés céljából.
A multinacionális pénzügyi körök tudvalevőleg színvakok. Számukra egymindegy, hogy a miniszterelnök pigmentjei milyen mintát adnak (vagy lokálpatriótaként Gyurcsány-e vagy Orbán-e), a lényeg, hogy az ők érdekeiket támogassák. Ha lészen 100% helyett 110% a haszon, akkor az adott miniszterelnök okés, ha viszont csak 1% a növekmény, akkor ejnyeség van. Alapvetően tökmindegy, hogy fekete a világ első embere, vagy Clinton fölszarvazott neje, vagy kínai, vagy netán fajilag állat és leopárd, vagy ahogy a Kuruc.info látná szívesen, pávián, az előbbi számadatos fölöttiség számít. Fasz se baszik rá, ha Barack Osama… ööö... Sadam Hussein… ööö… Barack Hussein Obama II, szóval hogy néz ki.
Hogy mennyire lényegtelen a személye, arra elég jó példa pár nappal ezelőttről [ezt a bejegyzést 21-én írtam, aztán valahogy elfelejtődött], amikor Obama a jó előre megtett kijelentését immár úgy korrigálta, hogy Guantanamo nem azonnal lesz felszámolva, hanem talán a miniszterelnökségi ciklusa végére. Vagyis belehazudott a pofánkba és kijelentette az óceán túlpartján neoliberózó fasisztoid politika jegyében, hogy aranyfog ki, rajtuk söröskrigli rendel, mellé buliból Schubert és Chopin a dívás stb. Hovatovább mindettől azért még Amerika lesz a legkékeresfaszúbb agresszor, az önjelölt igazságtevő bosszúhadjáró, aki odabasz, ha neki, a csak és csupán dollármilliárdokban mérhető érdekeinek nem tetszőt tapasztal, ráadásul olaj is van abban a földben, ahol a „terroristák” nyerik a teret és valaminő függetlenségre törekednek.
De ha már így az úgy, akkor várjuk Izrael lerohanását is. Majd odavisszük szépen a háttámlás-karfás padot, az olasz borokat, a lecsót és a hányótálat, aztán katasztrófatúristaként hagyjuk az amerikás filmekbe illő látványnak lenyűgözni az egyre jobban elfogyasztóitársadalmasodó és illuminált enmagunkat.
1. Csak semmi hasonlítgatás. Ha valami annyira olyan, hogy [itt főleg angolszász és amerikánus zenekarnevek következését, illetve hiányát jelzi a szögletes zárójel], akkor az annyira utánlövés, utánképzés etc., hogy nagyon. Szóval tessék ignorálni az ilyesmit. Csak tiszta forrásból – ahogy Bartók, a Bélánk mondá.
2. Aztán halljam vagy halljak és fotóval illusztrálva szerezzek tudomást róla, ahogy a betűvetőnk részegen gajdolja az általa magasan jegyzett zenekarok dalait.
3. Ööö, volt valami fontos még, de elfelejtettem. Vagy nem is volt? Izé… Bort inkább vagy sört jobbadán? Bort. Ja, igen, az élet szép! Vagy ezt nem is ide akartam írni?
Meg még ez is.
Éljen a "lelkes támogatás", a "készséges közreműködés", az "eme kirobbanó siker", a "lelkes egyéni regisztráció" és persze a "Nyugat-magyarországi Egyetem kiemelkedõen tehetséges és sikerorientált diákjai"!
Tárgy Henkel - Köszönjük a Nyugat-magyarországi Egyetem lelkes támogatását!
Küldő: TECH_ALKALMAZOTT TECH_ALKALMAZOTT - TA9999
Küldés ideje: 2009. 01. 20. 14:57:12
Érvényesség vége: 2009. 02. 20. 1:11:00
Tisztelt Dolgozók, Hallgatók!
Ezúton szeretnénk tájékoztatni, hogy Magyarország az elsõ helyen áll a Henkel Innovation Challenge-en részt vevõ tizenegy európai ország között.
Jelenleg 175 csapat és 83 egyéni regisztrációval rendelkezik Magyarország!
Köszönjük a Nyugat-magyarországi Egyetem lelkes támogatását és a lehetõséget, hogy személyesen megjelenhettünk! A készséges közremûködés nélkül nem lett volna lehetséges eme kirobbanó siker elérése. A Nyugat-magyarországi Egyetemrõl jelenleg 32 csapat és 10 lelkes egyéni regisztráció érkezett a Henkel Innovation Challengre!
Reméljük, hogy Nyugat-magyarországi Egyetem kiemelkedõen tehetséges és sikerorientált diákjai közül kerül majd ki a hazai és majd a nemzetközi nyertes is!
Sok sikert kívánunk minden, a Nyugat-magyarországi Egyetemrõl részt vevõ hallgatónak az elsõ kihíváshoz, a 2 perces kreatív videó elkészítéséhez!
Üdvözlettel,
Henkel Magyarország
Meg persze sodródik az árral, hagyja magát sodortatni az árral.
Mármint a magyar felsőoktatás által ideálisnak elvárt, elfogadott, sugallt magatartásformákat ha összegzem, akkor ezek kerülnek az egyenlőségjel mögé eredményül. Nem túl rózsás helyzet, viszont legalább az életre készít fel. De hé, valójában nem ezt akartuk?!
Áttúrva a főiskolás füzeteimet, bukkantam az alant következő lapszéli odabiggyesztésekre. Szerintem viccesek és a kontextusukból kiragadtan is érhetőek, illetve élvezhetőek. A legalantabb lévő rajzok pedig Gülü elvpolgártárs – esetünkben kétszer a saját, kétszer az én füzetemben landoló – pszichoanalítikusoknak szánt lelki kivetülései.
„A kutya nem macska. Posztulátum ez.” (Bevezetés a filozófiába szemináriumon nyilallt belém.)
„Én nem szívesen lennék felülnézet.” (Műszaki kommunikáción talált meg e meglátás, ami mellesleg látens istentagadás.)
„Az csak olvas, ember.” („Csak az ember olvas” – szól az eredeti Márai Sándor-idézet, egyben a Magvető Könyvkiadó mottója.)
Bajsz István mondá: „igénybevételt szenved”, „tudathorizontját kitágítja”, „részaránya elenyésző, nyomelemekben kimutatható”, „kilogrammban érezzük a cement súlyát”, „szenved a szerkezet” stb.
Ezt az üzit kaptam a napokban az iWiW-en. A "kis versike" különösen meghozta a kedvem a szavazáshoz. Főleg egy ilyen, minimum 20 éve lejárt szavatosságú együttesre... Az ostobaság gyönyörködtet.
Most aztán megmutathatja Magyarország legjobb közönsége,hogy mennyire szereti zenekarát.
Aki szereti a Lord együttest és van 10 másodperce az életéből azt arra kérjük,hogy szavazzon.Két kategóriában is jelölték a zenekart.
Év zenekara és az év koncertje.
Egy kis versikével csinálunk kedvet nektek a szavazáshoz.A kutyámon sok a bolha,
szavazz te is most a Lordra.
Itt lehet szavazni:
http://www.wigwamrockclub.hu/vote.html
Állok a 17-es tábla melletti a járdaszigeten. A hosszú kabátomon minden egyes cipzár tövig behúzva, a fejemen a kapucni a lehető legjobban betépőzárazva, a kezeimen kesztyű és még a pizsama is a nadrágom alatt maradt éjszakáról. Mérsékelt égövi ismereteink szerint irgalmatlanul hideg van. Pislogok az érkezési irány felé, ahonnan bármelyik pillanatban várható a busz. De nem akaródzik neki. Nagyon nem. Pedig még egy sajtos-tejfölös lángost is betoltam előtte citromos teával, miután az MMIK felől jövet megláttam, hogy nincs bent a busz az álláson, csak a rá ácsingózók dideregnek és toporognak ott.
Pislogok magam elé, és már előre örülök, hogy a háromnegyed órás úton, ami hazafelé visz, végre végigfülelhetem a The Magnetic Fields 69 Love Songs című tripla korongos albumának első 23 szerelmetes dalát. Több hónapja, hogy rájárnak a gondolataim, mint a méhek a mézre, de csak most jutottam el odáig, hogy utazózenének kiírjak CD-re 8 albumot Stephin Merritt-től. Ezen merengve leszek figyelmes arra, hogy többek sűrűn és csoportosan mögém nézgelnek. Én is hátrafordulok.
Elhatároztam ma, midőn a Szombathely-Körmend távolságot Kák érintésével háromnegyed óra helyett másfél alatt sikerült busszal megtenni, hogy a teljes idei év során nem olvasok vasi írott médiát – a saját házunk tája persze kivétel. Az elmúlt napokban bő egy hétig sikerült, ment, mint a karikacsapás, talán a maradék laza ötvenben se vallok kudarcot. A tévézés és a rádiózás hanyagolásában eddig is szép eredményeket értem el más fontosabb, érdekesebb és egyáltalán, bármilyen szempontból hasznosabb tevékenységek javára, szóval nem válik káromra ez az elhatárolódásom sem. Én mindenesetre szurkolok magamnak.
Nem csalás, nem ámítás – és talán nem is véletlen –, de ezzel a keresőkifejezéssel is idetalált valaki a blogomra. Utólag is gratulálunk.
Következzenek a derűt keltő hívószavak (mínusz az eredeti szóközöket helyettesítő plusszok), amikkel joggal gyanúsított meg a Gugli. (Használ valaki még más keresőoldalt? Aki igen, kérjük, jelezze, hogy melyik múzeumba zárták be és igyekszem az ilyesmire rávehető haverjaimmal kiszabadítani onnan. Aztán persze majd jól meginterjúvolom az okokat visszafejtendő.)
nigger gyerek rappel
1990 blog britney
hat csillagos dal
féreg politik
smach nyíregyháza
funktasztikus
derrick filmzene
1
w
pislogva
híres énekesnők nevei
A hét mesterlövésze címmel indult új műsoruk idén január 3-án. Ugyan filmajánlásban utaznak, vagyis nem a honi és a világ politikusainak arcába lóbálják bele a középső ujjukat a szintén nem éppen konzumindióta haveri körrel, azért ez a mozgóképes véleményformálás is csak tőlük eredhet. Reméljük, hogy hamarosan az élet magasabb szintjein is újra arcba másznak, bozótvágó késsel irtják a tabukat és megmondják az önelégült, leszállt tökű köz- és kultúrszereplőknek a frankót.
Addig is szemezgessünk a korábbi három adásféle legjobbjaiból.
A legintenzívebb és a stílusukra legjellemzőbb adás innen letölthető. Demokrácia Rt. 2007-ből. Vigyázat, olyan katarzisközeli élményben lehet részünk, aminek módfelett nagy a rákattanási, addikciós rátája, aminek a lehető legtökéletesebb a bevonzó ereje, hogy az egyszeri hallgató is az összes neten elérhető adást mihamarább bekebelezze: ezt, ezt és ezt is! Ha van is köztük átfedés, így is minimum 300 zenétlenített adás a tiszta haszon.
Talán a legszórakoztatóbb adás, amidőn is a Fiatal Baloldal és Gyurcsány a népszerű tömeggyilkos, bizonyos Che Guevara mögé akar bebújni mint példakép mögé, mondván, ő a szegények legfőbb szolidárisa, nem pedig burzsoázia-ellenes, molotov-koktélos anarchista, aki legelőbb a hatalmon lévő koalíció székházait égetné porig, s csak utána vonulna a többezer főre rúgó hadseregével az ellenzék központjai elé, hogy ott is gyújtó hangulatú beszédet mondjon, majd a konkrétumokra térjen.
Szigorúan Ellenőrzött Mondatok [#9]: Kádár vagy Horthy? Rákosi vagy Szálasi? – Na, ennyire taplók vagyunk, mi magyarok! Nekünk Trianon kell, mert Moháccsal már nem érjük be!
Szélsőközép 2008. 02. 01. A szokott belemenős stílus inverze. Első körben ezt az adást kell utolsónak meghallgatni. Rogán Antalt (18:05) például rohadtul utálják, erre itt agyba-főbe dicsérik. 42:18-től viszont mindenkivel ezt teszik. Nyerít, röhög és újrahallgat.
Puzsér hazajön Hollandiából és beszámol az ottani tapasztalatairól. Legalábbis így kezdődik a hangilag lassan optimalizálódó műsor.
És végül, de nem utolsó sorban a megunhatatlan, az örökzöld őszödi beszéd. Egy igazi slágertéma az elmúlt két és fél évből. Bárcsak lehetene már posztumusz nóta.
Akasztófabogarak a Bartók Béla Lakótelep szupermárketje mellől. Előbb volt a sokéves dzsuvától koszos fal, majd jött a teljes tömb újrafestése. A helyi ifjakban azonban úgy buzogott fel a kreatívhatnék, hogy felpingálták a falra, hogy PINA meg FASZ. Erre a felnőttek újrafestették az inkriminált felület ezen részét, de mivel a fehér alól a feketével nemiszervező feliratok így is valamennyire kivehetők voltak, így a fent látható két katicabogár is odakerült takarhatnéknak. Node a komisz lurkók sem hagyhatták annyiban a dolgot, jól megakasztották az egyik hétpettyest, alá pedig tüzet raktak.
Van ez így. Kedvem volna írni, de nincs miről. Na, nem mintha ez bármikor is zavart volna, mikor nekiálltam a billentyűket verni. Nem véletlenül szól a klasszik posztmodern irodalom és betűvetés arról, hogy mi az azt éppen író író viszonya az éppen írtakhoz. A kelgyó enfarkába harap, ugye. Következzék hát egy újabb – eredetileg egy bekezdésnyi hosszú – részlet a trilógiából, ami az Abszolút függőség címet viseli. (Ígérem, lassan újra nekilátok az írásának. Sztornózok blogot, fölös piálásokat és valamennyire a baráti körömet is negligálom.)
Ugyan már eltelt négy nap az évből, a videó YouTube-ra küldésétől számítva pedig három, nem tévedés bejelenteni jó előre, hogy a 2009-es év egyik legjobb dala a Gonzo Superegója lesz. Punk és tum. (A szuperegóm meg kussol.)
Igen. Valami ilyesmi lesz, mint ez a bicikli. A magyar politika tükrében legalábbis. Narancs és szegfű. Sziámi ikrek. Módfelett morbid előjáték a következőhöz.
SomLajossal ülünk kora délután Szemiék házának konyhájában. Immár önjárón és már alig fejfájósan. Korhely levest falatozunk épp az asztalnál. Szemi fent molyol valamit az emeleten, a szülei ismét elmentek valamelyik rokonhoz látogatóba. Tegnap is elvoltak, de még mielőtt mi hazaértünk volna a Fő térről, elaludtak. Mikor meg mi fölébredtünk, akkor már ők nem voltak a házban.
Mivel a mosógép szörcsögése és sebesség-, illetve funkcióváltásai háttérzenének hamar unalmassá válnak, SomLajos előveszi a néhány hete jussolt mobilját. A kis készülékben rejlő megannyi lehetőség közül a világvevő rádió általi zenekeltésre indulunk rá. Kambodzsai adót nem találunk, izraelit és valamilyen számunkra ismeretlen nevű afrikai országot képviselőt viszont igen. Nagyot derülünk rajta, hogy milyen kicsi a világ. Egy ilyen pakli kártyányi méretű ketyerével befogható sok száz rádió. És ki se kell mozdulni az otthonodból. Továbbkeresgélünk „az ott biztosan nem szeretnél élni országok” nevei között. A koreain valami new age zongorás háttérzenénél tesszük félre a mobilt, hogy ez okés, együnk hát.
Pár másodperc után mindketten összeráncoljuk a homlokunk. A koreai rádión Demjén Rózsi Hogyan tudnék élni nélküled? című dalának átirata szól. Mire SomLajos megnézi, hogy ki az előadója: Havasi Balázs honfitársunk. Másnap a fő téri Smach bejáratán mutatja, hogy ez az a csávó.
Sok új tapasztalat idén sem kopogotatott be az észlelésem kapuin. Felsorolásszinten és számosítva a lényeg.
1. Könnyű volt túlzásba vinni az alkoholvedelést a nagy ünneplésben. Főleg mivel a bátyám egy láda válogatott román sörrel, sok-sok palack borral és nem kevés üveg odahatós „tüskénekvalóval” érkezett haza. A család nőtagjai meg töméntelen sok étkekkel ostromoltak félóránként.
2. Nehéz, sőt egyenesen kibírhatatlan volt betartani azt az amúgy előre elhatározott házszabályt, hogy az ünnepek alatt nem indítom el a PC-met. A Pitchfork 500-as lista meg a családi kötelmek azonban megkövetelték, hogy egy mozdulattal aktiváljam a szobám teljes szórakoztató elektronikai állományát. A már említett bátyámnak ugyanis meg kellett mutatnom a kifejezetten kibírhatatlan nagybátyám kifejezetten kellemes küllemű lányát az iWiW-en, illetve a saját adatlapját, aminek nem ő jelszóval-felhasználónévvel jogosítottja.
3. A másik unokahúgom továbbra is veszettül jól néz ki. Hogy mennyire nagyon ütött az anyja sodorból kihozós mentalitására, az megint más kérdés. Sokra viheti még.
4. Tegnap a TV2-n szinte egymás után ment a Shrek 1. meg a Madagaszkár című animációs filmek és az Igazából szerelem névvel illetett romantikus komédia. Vagy két éve nem tévéztem egyhuzamban ennyit. De megérte. Az éjfélre kiírt kezdésű A nyomozás című, Dolph Lundgrennel fémjelzett kalandfilmen szerencsére már javában horpasztottam. Nyitott ablaknál és újra beleszerelmesedve Martine McCutcheon-ba.
5. Venezuelában a marxista retorika nagyon is dívik – mi több, jómagam is számos olyan pontot találok az ilyes világlátásban, amivel érdemes szimpatizálni.
