Sok új tapasztalat idén sem kopogotatott be az észlelésem kapuin. Felsorolásszinten és számosítva a lényeg.
1. Könnyű volt túlzásba vinni az alkoholvedelést a nagy ünneplésben. Főleg mivel a bátyám egy láda válogatott román sörrel, sok-sok palack borral és nem kevés üveg odahatós „tüskénekvalóval” érkezett haza. A család nőtagjai meg töméntelen sok étkekkel ostromoltak félóránként.
2. Nehéz, sőt egyenesen kibírhatatlan volt betartani azt az amúgy előre elhatározott házszabályt, hogy az ünnepek alatt nem indítom el a PC-met. A Pitchfork 500-as lista meg a családi kötelmek azonban megkövetelték, hogy egy mozdulattal aktiváljam a szobám teljes szórakoztató elektronikai állományát. A már említett bátyámnak ugyanis meg kellett mutatnom a kifejezetten kibírhatatlan nagybátyám kifejezetten kellemes küllemű lányát az iWiW-en, illetve a saját adatlapját, aminek nem ő jelszóval-felhasználónévvel jogosítottja.
3. A másik unokahúgom továbbra is veszettül jól néz ki. Hogy mennyire nagyon ütött az anyja sodorból kihozós mentalitására, az megint más kérdés. Sokra viheti még.
4. Tegnap a TV2-n szinte egymás után ment a Shrek 1. meg a Madagaszkár című animációs filmek és az Igazából szerelem névvel illetett romantikus komédia. Vagy két éve nem tévéztem egyhuzamban ennyit. De megérte. Az éjfélre kiírt kezdésű A nyomozás című, Dolph Lundgrennel fémjelzett kalandfilmen szerencsére már javában horpasztottam. Nyitott ablaknál és újra beleszerelmesedve Martine McCutcheon-ba.
5. Venezuelában a marxista retorika nagyon is dívik – mi több, jómagam is számos olyan pontot találok az ilyes világlátásban, amivel érdemes szimpatizálni.
