Van az (…)* utcában egy SZDSZ tulajdonában lévő könyvesbolt.
Egyik kollégám – régi szakember! – azt állítja, hogy nagyon könnyű ott lopni.
Azt tanácsolom hát minden kedves ismerősömnek, hogy ne totojázzon, hanem bátran kerekedjen fel, menjen el az említett üzletbe, és tegyen zsebre pár kötetet.
Jól jön az hosszú téli estéken, amikor künn zimankós csúnya idő van, s járhatatlanok az utak.
Ilyenkor ne mászkáljunk kocsmába, inkább olvasgassunk egy kényelmes karosszékben terpeszkedve, térdünkön meleg pléddel, a pattogó kandalló előtt, miközben citromos meleg teát szürcsölgetünk.
Egy ötlet:
Amennyiben az eladó rajtakapna bennünket, s megpróbálna felelősségre vonni, ártatlan, mosolygós arccal nézzünk a szeme közé, majd mutatóujjunkkal előbb mutassunk magunkra, aztán őrá, s mondjuk a következőket:
- Te eladó, én tolvaj.
- Te is más vagy, én is más vagyok!
Ha az illető valódi liberális, ezt az álláspontot minden apelláta nélkül tolerálnia kell.

* Az utca nevét kihúztam, nehogy ráismerjenek, de a módszer végül is bárhol működik.

****

(Innen idézve: Genyó Szívó Disztroly 10. szám (1996), In: Hogyan pukkasszunk liberálisokat?, Mucsa könyvek)