Bukó van. Lefelé. Morzsa és Padlizsán észrevette a nagy osongatásomat, hogy barátságos macskaarcokra vadászom megörökítés céljából.
Spenót szerint a kissé omladozó vakolatú téglafal jól kidomborítja a becses hófehérségét. Ki akartam a csipát szedni a szeme sarkából, de nem az a barátkozós fajta macska ő. Elfutott volna. A jobbról belógó kunkori dróttal való szemlátomásti szimpátiája fotóérzékenységének ilyes szabotázsát meg nem szívesen vettem volna a lelkemre.
Padlizsán is ellenérzésekkel viseltet irányomban. Nem, nem azért öltögeti ki, jobban mondva, tartja folyamatosan kiöltve a nyelvét, hogy csúfondároskodjon, hanem mert ő így szokta. A szokás meg nagy úr. Kollektíve mindig nagyokat derülünk rajta.
Édeshármas. Padlizsán, Spenót és a drót.
