A multinacionális pénzügyi körök tudvalevőleg színvakok. Számukra egymindegy, hogy a miniszterelnök pigmentjei milyen mintát adnak (vagy lokálpatriótaként Gyurcsány-e vagy Orbán-e), a lényeg, hogy az ők érdekeiket támogassák. Ha lészen 100% helyett 110% a haszon, akkor az adott miniszterelnök okés, ha viszont csak 1% a növekmény, akkor ejnyeség van. Alapvetően tökmindegy, hogy fekete a világ első embere, vagy Clinton fölszarvazott neje, vagy kínai, vagy netán fajilag állat és leopárd, vagy ahogy a Kuruc.info látná szívesen, pávián, az előbbi számadatos fölöttiség számít. Fasz se baszik rá, ha Barack Osama… ööö... Sadam Hussein… ööö… Barack Hussein Obama II, szóval hogy néz ki.
Hogy mennyire lényegtelen a személye, arra elég jó példa pár nappal ezelőttről [ezt a bejegyzést 21-én írtam, aztán valahogy elfelejtődött], amikor Obama a jó előre megtett kijelentését immár úgy korrigálta, hogy Guantanamo nem azonnal lesz felszámolva, hanem talán a miniszterelnökségi ciklusa végére. Vagyis belehazudott a pofánkba és kijelentette az óceán túlpartján neoliberózó fasisztoid politika jegyében, hogy aranyfog ki, rajtuk söröskrigli rendel, mellé buliból Schubert és Chopin a dívás stb. Hovatovább mindettől azért még Amerika lesz a legkékeresfaszúbb agresszor, az önjelölt igazságtevő bosszúhadjáró, aki odabasz, ha neki, a csak és csupán dollármilliárdokban mérhető érdekeinek nem tetszőt tapasztal, ráadásul olaj is van abban a földben, ahol a „terroristák” nyerik a teret és valaminő függetlenségre törekednek.
De ha már így az úgy, akkor várjuk Izrael lerohanását is. Majd odavisszük szépen a háttámlás-karfás padot, az olasz borokat, a lecsót és a hányótálat, aztán katasztrófatúristaként hagyjuk az amerikás filmekbe illő látványnak lenyűgözni az egyre jobban elfogyasztóitársadalmasodó és illuminált enmagunkat.
