Nem kell rosszra gondolni, de sajnos túl jóra sem. Az azért tényleg nagyon viccös, hogy a címbéli kettős változásainál alig fedezhető fel valaminő együttállás.
Mikor sok bejegyzést, sőt, sok hosszan kifejtett, szerintem érdekes, mégsőtebben: unikumnak számító bejegyzést írtam, akkor se sokkal többen klikkeltetek ide, mint amikor átmenetileg hanyagoltam a bloggerkedést. Ez persze korántsem azt jelenti, hogy senki nem olvassa a blogomat, ahogy azt sem, hogy naponta ezrek. Ráadásul a méltán híres búcsúzó poszt után napokig ugyanannyian jöttetek, hogy ez kamu, majd amikor láttátok, hogy tényleg nem az, csak pár nap difi kellett ahhoz, hogy meggyőzzétek magatokat az ellenkezőjéről (lásd még: csodavárás).
Mondjuk azért köszi a bizalmat. Igyekszem az elkövetkezőkben meghálálni. Kacsintósszmájli.
