Áttúrva a főiskolás füzeteimet, bukkantam az alant következő lapszéli odabiggyesztésekre. Szerintem viccesek és a kontextusukból kiragadtan is érhetőek, illetve élvezhetőek. A legalantabb lévő rajzok pedig Gülü elvpolgártárs – esetünkben kétszer a saját, kétszer az én füzetemben landoló – pszichoanalítikusoknak szánt lelki kivetülései.
„A kutya nem macska. Posztulátum ez.” (Bevezetés a filozófiába szemináriumon nyilallt belém.)
„Én nem szívesen lennék felülnézet.” (Műszaki kommunikáción talált meg e meglátás, ami mellesleg látens istentagadás.)
„Az csak olvas, ember.” („Csak az ember olvas” – szól az eredeti Márai Sándor-idézet, egyben a Magvető Könyvkiadó mottója.)
Bajsz István mondá: „igénybevételt szenved”, „tudathorizontját kitágítja”, „részaránya elenyésző, nyomelemekben kimutatható”, „kilogrammban érezzük a cement súlyát”, „szenved a szerkezet” stb.
Gülü mondá: „Akkor most beszéljünk az agressziódról.”, „Minden olyan gyorsan történt.”
„A lustaság fél kevélység.” (Szónak játéka by Niksim)
„Kikapcsolni a narrátort.” (Mostani félreolvasás, de annál tetszetősebb.)
„ide van ez írva” (Posztmodernitás szavának írása szerint.)
„Raklapnyi rím sem elég, ha vidám vagyok.” (MC Niksim)
„Korrelált select, kapcsolt alselect” (Progröming lengvédzs.)
„Anyám kínja, hétszentség!” (Nem tom, mér meg mikor, de igen.)
„Nagy Imre tuggya.” & „Büntess, Imre, büntess!!” & „(nem alszom el)” (A szóban forgó tanárember indukálta e szavak. Szoktam volt mondani, hogyha és amennyiben színdarabot csiholnék ki magamból az adott tanszéki tanárok szereplőgárdájából válogatva, akkor lenne az E/1 Halál.)
