Szép ez az ország. Jó itt élni. Szeretem is nagyon minden pillanatát, legyek bárhol, lakjak bárhol és utazzak bárhova ebben az Istenadta Magyarhonban.
Rendezett közterek, újonnan renovált, esetenként több száz éves épületek jellemzik a városokat. A falvak mindahánya fölé kitehető volna egy hatalmas „Tiszta udvar, rendes ház” tábla. Nem hiába olvashatók az üdvözlő feliratok alatt az „Europe” és a „leader” szavak.
Kedves, optimista, mind lélekben, mind testben kiegyensúlyozott emberek egyik társasága hív, csalogat magához a másik után. Mindenhol közvetlen, életvidám mosolyok fogadnak. Tolerancia, szeretet, összetartozás-élmény, egymásra figyelés jellemzi a közösségeket. Mindegyiket: maradjak otthon a családom körében, sétáljak végig az utcán, tömegközeledjek, menjek el egy több ezer fős rendezvényre, és még hosszan sorolhatnám.
Magyarországon dúl a jólét, nézzek akármerre is. Mindenkinek van munkája, biztos, egy hosszú életre szóló megélhetése. A politikusok ugyan megtehetnék, hogy hazugok, korruptak és a hatalmat kizárólag a hatalom mámoráért akarják, de a megingathatatlan nemességükben ez fel sem merülhet: államférfiak és -nők ők mind egy szálig. A mi javunkat akarják a napjuk első éber pillanatától az utolsóig. Talán még álmukban is ezen morfondíroznak.
Világnézeti, faji, vallási, szexuális és egyéb megkülönböztetésekről nem beszélhetünk. Nálunk a politikai korrektség ismeretlen fogalom. És nem azért, mintha nem gyakorolnánk minden egyes szavunkban és gondolatunkban, hanem mert Napnál is fényesebb evidencia számunkra. A lényünkből fakadó legtermészetesebb trivialitás.
De nem is folytatom. A lényeg elvitathatatlan: jó itt élni, ehhez a néphez tartozni, magyarnak lenni.
