Íme, hát megleltem újra azt a mappát, amiben lakoznak például az alant következő aforizmák is. A románként a második világháború után Franciaországba szakadt író-filozófus, mottóvételi szaktanácsadó követte el őket önkezével. Az első kötet, amiből idézek eredetileg 1949-ben jelent meg. Magyarul Réz Pál avatott tolmácsolásában jelent meg belőle aforizma formában egy kis könyvecske, a teljes kiadásra azonban 1999-ig kellett várni, Cziszter Kálmán fordításában.
A bomlás kézikönyve – aforizmák
- A fájdalomnak az a sajátossága, hogy nem szégyelli ismételni magát.
- Mi sem könnyebb, mint "mélynek" lenni, csak hagynunk kell, hogy eluralkodjanak rajtunk hibáink.
- A civilizáció, amely a katedrálisokkal kezdődött, a skizofrénia hermetizmusával fog véget érni.
- A léleknél szemérmetlenebb szó egyetlen nyelvben sincs.
- Szószátyárok vagyunk, fecsegő ondószálak fajzata, vegyileg odakapcsolva a Szóhoz.
- Hihetetlen, hogy egy majdani életrajz lehetőségének tudatában senki sem mondott le róla, hogy élete legyen.
- Csaknem minden mű utánzott felvillanásokból, megtanult borzongásokból és lopott eksztázisokból áll.
- Minden születő gondolattal elrohad bennünk valami.
- Minél jobban felszámoljuk szégyeneinket, annál inkább levetjük álarcainkat. Elkövetkezik a nap, amikor a játék véget ér: elfogy a szégyen, elfogynak az álarcok. És közönség sincs immár… – Túlbecsültük titkainkat, nyomorúságaink életerejét.
- Miért húzódnánk vissza, miért hagynánk abba a játszmát, amikor még oly sok embernek kell csalódást okoznunk.
- Annak lehetősége, hogy eretnekség révén megújulhat, a hívőknek határozott fölényt ad a hitetlenekhez képest.
- Az események az Idő rákos daganatai...
- Aki még nem járt bordélyházban hajnali öt órakor, nem tudja elképzelni, micsoda kimerültség felé tart földgolyónk.
- Amikor megérik egy gyümölcs a Tudás Fáján, micsoda gyönyör belemászni, féregként megrágni és siettetni a lehullását!
- A szerelem - két nyál találkozása.
- A lélek természete szerint pogány.
- Az állatok, a madarak, a rovarok eleve és végleg megoldottak mindent. Miért akarsz okosabb lenni náluk? A természet irtózik az eredetiségtől, megtagadj, utálja az embert.
- Kora hajnalban fölkelni, erőtől duzzadva, lendületesen - mint aki tökéletesen alkalmas rá, hogy egy rendkívüli aljasságot kövessen el...
- Mi a neve annak a csontnak, amelyet most megérintek? Mi lehet a közös benne és bennem? Újra kellene kezdeni a műveletet egy másik testrészünkkel, s így tovább, míg semmi sem marad, ami a miénk volna.
- Minden bűnt elkövetni, kivéve az apaságét.
- Az élőlény gyanús. mit mondjunk akkor „az életről”, amely az élőlény eltévelyedése és meggyalázása.
- Elképesztő, hogy milyen sok embernek sikerült meghalnia!
- Egy pszichiátriai munkában csak a betegek szavai érdekelnek; egy kritikai műben csak az idézetek.
- Létezni plágium.
- Nem azért írunk, mert mondanivalónk van, hanem mert kedvünk van mondani valamit.
- Az unalom magasabb rendű állapot, s ha összekapcsoljuk a munka fogalmával, lealacsonyítjuk.
- Állatkertben. Valamennyi állat tisztességtudóan viselkedik, kivéve a majmot. Érezni, hogy közeledünk az emberhez.
- Aki ad magára, annak nincsen hazája. Egy haza nem egyéb, mint csapda.
- Megpróbálom legyőzni magamban az érdeklődést, amely egy nő iránt ébredt bennem, elképzelem rothadásnak induló szemét, arcát, orrát, ajkát. Mindhiába: a megmagyarázhatatlan varázs tovább sugárzik belőle. Ilyenkor érti meg az ember, hogy miért sikerült megmaradnia az életnek, a megismerés ellenére.
- Reakciós vagy? - Igen, ha úgy tetszik; de abban az értelemben, ahogyan Isten az.
- Másvilág nincsen. Sőt ez a világ sincsen. Akkor mi van? Egy belső mosoly, amelyet két világ nyilvánvaló nemléte ragyogtat föl bennünk.
- Csak azon a napon tudnék megbékélni magammal, amikor úgy fogadnám a halált, ahogy egy vacsorameghívást fogad az ember: derűs undorral.
- Nem találtam ki semmit, érzéseim írnoka voltam.
- Jaj annak az írónak, aki nem ápolja megalomániáját, aki hagyja, hogy apadni kezdjen, és mit sem tesz ez ellen! Csakhamar tapasztalni fogja, hogy az ember nem lehet büntetlenül normális.
- Unszolnak, hogy vegyek részt egy külföldi tanácskozáson: állítólag nagy szükségük van habozásaimra.
- A testi fájdalommal nem lehet társalogni.
- A nőket azért tartom többre a férfiaknál, mert nagy előnyükre ingatagabb a lelki egyensúlyuk, tehát bonyolultabbak, de a szemük is élesebb, cinikusabbak, nem is szólva arról a rejtélyes fölényről, amit több ezer éves rabszolgaságuknak köszönhetnek.
- Unatkozás közben összehasonlíthatatlanul többre jövünk rá, mint munka közben, minthogy az erőfeszítés halálos ellensége az elmélkedésnek.
- Az öngyilkosságra való hajlam a gyáva, a törvénytisztelő gyilkosok tulajdonsága: mivel félnek ölni, arról álmodoznak, hogy önmagukat pusztítják el, hiszen akkor bizonyosak lehetnek büntetlenségükben.
- Ha elküldöd valakinek a könyved, betörést követsz el, magánlaksértést. Jogtalanul behatolsz magányába, legszentebb szentélyébe, kényszeríted, hogy lemondjon önmagáról és a te gondolataiddal foglalkozzék.
Füzetek 1957-1972
- Nem lehetne élni, ha nem tulajdonítanánk jelentőséget annak, aminek semmi jelentősége.
- Érdemem nem az, hogy tökéletesen hatástalan vagyok, hanem az, hogy ilyennek is akartam magam.
- Az öngyilkosság: haljunk meg, mielőtt meghalnánk.
- Mindaz, amit írtam, semmire se jó és nem vezet sehová. Ezért nem vagyok egészen elégedetlen vele. Igazságra törekedtem. És mi más az igazság, mint az, ami megzavarja az életet, sőt ellentmond neki? Vagy inkább: igazság: amiről lemondhatunk avégett, hogy éljünk.
- Amit tudok, elpusztítja azt, amit akarok.
- Nincs zseni egy nagy adag ízléstelenség nélkül.
-A birtoklás minden formája szellemi halált okoz.
- Az egyértelmű művek természetük szerint romlandók.
- Minden csak látszat - minek a látszata? A Semmié.
- „Naiv”-nak azt nevezném, aki nincs tudatában jelentéktelenségének, és ennek következtében örül a dicséretnek. Mint látható, ez a meghatározás szinte a teljes emberiséget felöleli.
- Nagy szükségét érzem, hogy szakítsak egy sereg emberrel, elsősorban barátokkal; aztán lemondtam a tervemről: elvégzi majd az idő.
- „Mély”-nek lenni: udvariatlanság.
- Minden gondolat túlzás. Gondolkodni annyi, mint túlozni.
- A gondolkodás az agresszivitás legfinomabb alakja.
- Mi az igazság? Ami nem segít élni. Szöges ellentéte a támasznak. Tehát nem szolgál semmire, hacsak arra nem, hogy elveszítsük az egyensúlyukat s különféle szédüléseket idézzen elő.
- A kortárs zene az impotencia legszebb megnyilatkozása, de nem a szerzők felelősek érte: a tragikus zihálást, a vágyat, hogy tegyen valamit és hogy lehetetlen lenne megtennie, a zenének az a stádiuma magyarázza, ahová eljutott. Ez a zene nem tud megkötni. - Létezem, betöltök egy időközt, elfoglalok egy kis idődarabkát, semmi több.
- Meghalni erkölcstelen.
- Arra gondoltam, hogy egy növény nem bűzlik, enyészetében nincs semmi iszonyatos. A test azonban maga a rothadás. Az életnek nem kellett volna erőfeszítést tennie annak érdekében, hogy túljusson a növényin. Mindaz, ami utána következett, ocsmány, szörnyűséges. Az élő meghatározása: ami még nem bűzlik. Mélységesen lever azoknak a holttesteknek a látványa, amelyek körül vesznek, beleértve a magamét is. Minden, ami mozog, a rovartól az emberig, rémületbe ejt, remegő undorral tölt el. Az állati uralma árulás a növényi uralmához képest. az pedig az ásványi uralmához viszonyítva árulás.
-A cinizmus jele, ha bármiről is véleményt nyilvánítunk.
- Ha hívő volnék, nem akarnám zavarni imáimmal Istent.
- Ma reggel egy genfi prédikációt hallottam: a derék lelkész ezt mondta: „Egyikőtök sem lehet biztos benne, hogy nem hal meg a most következő esztendőben.” A kereszténység sikerét ez a neveletlenség biztosította. Minden vallás végletekig vitt tapintatlanság, a lelkek megerőszakolása.
- Mindenki, aki nem hal meg fiatalon, megérdemli, hogy meghaljon.
- Élni annyi, mint teret veszteni.
- Montchrulski könyvében egy részletet olvasok Szuszlova naplójából, Dosztojevszkijjel való kapcsolatának leírását; a jelenet Baden-Badenben játszódik, a lány szobájában: egyértelműen az a benyomásunk, hogy Dosztojevszkij Miskin herceg fogyatékosságában szenvedett: impotens volt. Ezért olyan furcsa a kapcsolata a diáklánnyal. És regényeiben azért nem találkozik a férfi és a nő, azért gyötrik egymást, mert Dosztojevszkij számára a nemiség erőszakra vagy angyaliságra szorítkozik. Hősei: kicsapongók vagy angyalok, szinte sohasem emberek. Bizonyos, hogy ő maga sem volt az. Akiknek túlontúl sok „bonyodalmuk” van a szerelemmel, csaknem mindig nemileg fogyatékosok.
- Aki Istenhez akar fordulni, nem ír: a fohászt mondják, nem írják. Isten nem olvas.
- Tapasztalatokat szerezni annyi, mint meglakolni lelkesedésünkért.
