Kérdezte édesanyám a tűzhely mellől. És valahol igaza van. Nem ilyen önkezű véget gondoltunk neki. Progresszívet, a zúgó tengeren magasra csapó hullámok tetején ripityára tört világjárta Bárkához hasonlatosat. Olyan összeomló gazdaságosat, polgárháborúsat, ahol a végén a Nép revánsot vesz. Erre így, ágyban és párnák között. Méltatlan ez az MSZP Orbán Viktorához.
Gyurcsány nekem már picit hiányzik is. De csak túlteszem magam rajta valahogy, hogy már nincs köztünk. Elment. Emléke azonban örökre a szívünkben él. Nyugodjék békétlenül. Másmilyen nyugalom számára nem adathat. A gátlástalan karrieristák ugyanis már Hiller István és Kóka János között billegtetik a libikókát, és Hamlet szavait harsogják: a hibbant Néró helyett végre egy Fikusz Kukiszt a trónba!
