Lebeszéltük már korábban Arabbal meg Gitárnyüstivel, hogy míting, aztán AutoCAD meg Corel Draw továbbképzés. Előbb azonban Arabbal be a főegyetemre indexdedikációs céllal. Amíg bemegy a Bokkonhoz, addig én átfutom a Franznak visszaviendő, vaskos 70-es évek rocktörténetében a reggae gyűjtőfogalom alosztályait. Örömömre egy kivétellel mindet meg tudom különböztetni a többitől. A rocksteady kifogna velem és asszem, ki is fog még fogni jó ideig. Arab kijön az oroszlánbarlangból, mire megszólal a telefonja. Holczi az. Régi csoporttárs, már vagy két éve Ausztiában él és dolgozik. Elég hosszan elbeszélgetnek. Én addig George Clinton funkzenei Frank Zappával ismerkedem. Free your mind and your ass will follow.
Aztán elindulunk. Az első lépcsőfordulónál Arab kinéz az ablakon és mondja, hogy Vöri kisasszony tart épp az épület felé. Gyorsan lelépcsőzünk egy emeletet és már szembe is találkozunk vele. Némi trécs után ő megy be szignózni az indexét, én meg a Forrásközpont felé, hogy kivegyem a Rajz 1-5. klasszikus (és méltán gyűlölt) könyvsorozatot. Lepengetek húsz forint híján ezer pénzt a késedelmi díjakért, és már az enyémek is lehetnek ezek a bő húsz éves nyomású tankönyvek. Vöri kisasszony kint vár minket az aulában. Tovább a Nagy Lajos Gimnázium irányában a Fő tér felé.
Ott Vöri kisasszony belép a boltba, mi meg megyünk tovább a lángosos-forralt boros placc felé. Nekem sajtos-tejfölös és fehér itóka, Arabnak meg csak puncs parancsoltatik. Drága, mint a fene, de azért elmegy. Karácsony felé csak semmi sóherság. Felhívom Gitárnyüstit, hogy mi a pálya, errefelé tart-e már. Sajnos nem, mondja, le kell vinnie a fatert Vasvárra. Vagyis fityesz nekünk. Várható volt, erre számítottunk, de azért reméltük, hogy a saját jól megfontolt (haha!: Gitárnyüsti meg az alapos megfontolás!) érdekében eljön és tudunk neki segíteni valamit. Különben sáse lesz diplomája.
Vöri kisasszony hazaindul, mert kajás már, mi meg Arab minigarzonjába lépünk fel a Belső Uránia udvarba. Mivel a tetőn vagyunk, megvan a lehetőség arra, hogy lefejeljem a ténylegesen kicsi lakás sarokletöréseit, de mert már jártam itt, sőt aludtam is, így nem teszek ilyesmit. Arab elkezd szüttyögni a South Parkos egyszálbelű rajzával, én meg jó trénerként bíztatom, hogy mit és hogyan is kéne. A tudásom a töredéke az övének, de elvileg azért vagyok meghívva, hogy majd segítek neki. Ez a segítés a gyakorlatban abban merül ki, hogy váltogatva a Havanna Rumot és a francőz Konyakot, a kupicák terén 2-2-re hozom ki az állást.
Tovább a Gödörrrel szembeni netteázóba. Arab informálódik a tévé tunerről, én meg fénymásoltatok pál oldalt és egy veszek egy Hell energiaitalt. Éljen a taurin! Arab számára kiderül, hogy pénzbefektetés nélkül nem megoldható a dolog, de azért marad netezni, én viszont lelépek Franzék felé, ugyanis közeleg az idő, amire ígértem magam.
Esik az eső. Kapucni a fejemen, alig látok ki alóla. Megyek át a forralt borozók között. (Jut eszembe: a főszerk hívott, hogy a meglehetősen szeszélyes időjárás miatt elmarad a délután kettes forralt borfőzés.) Egyszercsak oldalról beszólnak, hogy ha ilyen figyelmetlenül vonulászok, még neki fogok valaminek vagy valakinek menni. Odanézek. Ági anyu és Lucky forralt boroznak az esőárnyékban. Elbeszélgetünk. Hív Szemiotika, hogy a Savaria Mozinál van, mi hol, ja, akkor mindjárt ott vagyok. Jön is pár perc múlva. Átadja mindenkinek a névre szóló karácsonyi üdvözlőlapokat és a fotókat. Poprocks és Christine Németországból küldi őket, ugyanis néhány hete összeházasodtak.
Háromnegyed órát beszélgetünk át, iszunk forralt bort, majd továbbindulok. Így is már vagy egy órás késésben vagyok. A háziak azonban elnézőek. Ők úgyis otthon vannak. Meg a videót is épp ma adták be a szerelőhöz. Ami nagy érvágás, már ami Franzot illeti. Szóval kibattyogok a vasúti felüljárón túlra és becsöngetek. Anna áldott állapotban van, májusra várható a kicsi. Ahogy én is, több mint valószínű, hogy bika jegyű lesz. Annán amúgy egy olyan fekete póló van, amin fentről lefelé ezek olvashatók: big, bigger, biggest. Nagyot derülők Franz ajándékán. Náluk házi pálinka az odahatás és rácsos sütemény a nagyon finom. Az utóbbiból ötöt direkt nekem raktak félre. Hosszan elbeszélgetünk, főleg politikai témákról, hogy mit mennyire sokrétűen lehet megközelíteni, egyáltalán mennyire nem fekete vagy fehér, igen vagy nem a felállás, ahogy azt a média közvetíti vagy amilyennek be akarja állítani.
Szemiotika közben hív, hogy ő elment valamerre informatikuskodni, ha úgy érzem, a hippi pár lent van az Uránia Borozóban. Mondom, ha tehetem, lenézek oda. Alig teszem el a mobilt, már hív a főszerk is, hogy nem akarnék-e elmenni a Cinema Caféba Jurij- és 30y-koncertre. Szívesen mennék, mondom, de a vasúti közlekedés olyan, hogy semmilyen, a tél meg olyan, hogy esős, de attól még hideg, szóval inkább kihagynám.
Sikerül lekésnem a fél hetes buszomat. Mikor Franzéknál ránézek az órára, átvillan az agyamon, hogy két egész percem van megtenni úgy öt kilométert. Több mint esélytelen vállalás volna. Azaz eléggé csak benne látok a pakliban "Több nem nyert!" lapot is. Vagy csak az. A vasutasok ugyanis már több napja sztrájkolnak. Szolidálok velük, de amikor a most lekésett busz és a másnap reggeli busz indulása között éppen tizenkét, azaz 12 óra a difi, akkor a kéz ökölbe tud szorulni. Ráadásul még a menetrend is változott. Most éppen annyira, hogy egyáltalán nem indulnak vonatok. Tudom azonban, hogy vonatpótló autóbuszok járatják a motort a vasútállomás épülete előtt.
Rákérdezek a jegyárus hölgynél, hogy mikor megy legközelebb Körmend felé busz. Mondja, hogy egy óra múlva, vagyis a régi menetrend szerinti időpontban. Hurrá. Veszek jegyet, majd a város felé veszem az utam. Benézek az Uránia Borozóba. A legbelső terem sarkában egy négyes asztalnál ül Lucky és egy szintén negyven környéki fickó. Üdvözöljük egymást, majd rákérdezek, hogy akadna-e nekem is egy hely. Mondják, hogy mindjárt jön Ági anyu és Csillagfény a toalettről. Rögtön egyértelművé válik, hogy ki a másik fickó. Csillagfény barátja. Szemi ezt valahogy elfelejtette említeni. Ha nem alapoztam volna az azt megelőző sok-sok órában, most kissé zavarban volnék. De mert igen, így lazán eltréfálkozunk.
Visszatérnek a lányok. Kerítek egy széket a szomszédból, majd leülök az asztalvégre. Meg kikérek három deci bort. A fickó idővel felajánlja, hogy átül Ági anyu és Csillagfény mellé, nekem meg lesz helyem Lucky mellett. Vidáman mondom, hogy nekem fordítva sokkal jobban tetszene. Belemegy. Leülüö Csillagfény mellé. Túl sok időm nincs, de a lehetőségeimmel élek. Sok poén elcsattan. Belegondolok, hogy én vagyok a legfiatalabb. Emlékszem, régebben ez nem így szokott lenni. Változnak az idők.
Ahogy visszaviszem a pincérnek útban lévő széket az eredeti helyére, át a tömött termen, a fejemmel leverem a félpályán lévő karácsonyfafűzért. Felröhögnek a szomszéd asztalnál, majd amikor leleményesen belecsúsztatom a fali kis kancsó nyílásába, az egész terem tapsban és ovációban tör ki. Meghajolok többfelé is. Lassan azonban indulnom kell. Búcsúzok. A vonatpótló autóbusz az indulással húsz percet késik. Amire Körmendre érek, alig érzem magamban az alkohol hatását. Otthon édesapám nem túl szolid alkoholfokú borából még iszom egy nagy pohárral, aztán szuny
