Pénteken benéztem a körmendi könyvtárba. Beadtam dr. Kende Péter könyvét. A doktor előtag kamu, azaz megegyezésből van csak a másik Kende Péterrel. A könyvtárosnői kérdésre, hogy vinnék-e most valamit, mondtam, hogy Horn Gyula önéletrajzát lennék szíves, ha lenne szíves. Nézte a monitoron, hogy mi a választék az 1994-98 közötti magyar miniszterelnök nyomtatásban megjelent műveit illetőn. Mondta, hogy van egy könyv 1991-ből. Én erre csóváltam a fejem, hogy az nem az lesz, amire én diszkréten vágyakozom. Szkrolloz lefelé, majd az 1999-es évet említi és az „Azok a kilencvenes évek…” címet. Bólintok. Telitalálat.
Odafelé belevágja jó csattanósan a visszahozott kötetet a könyvkihordó kétszintes kullóba, aztán hamarosan visszaér a kívánt kötettel. Ez az?, kérdezi. Ez az, válaszolom. ha nem is direkt módon, szemtől szemben, de le vagyok kommunistázva és emeszpézve. Kádár-érás szimpátia, visszavágyódás a rendszerváltás előttre (amikor legkésőbb is maximum 9 éves voltam, mi több, nem is arról szól a könyv), szexuális aberrációra való gyanú. Akárha pedofil buzi volnék sorozatgyilkos aberrációval.
